Sziasztok! Nagyon hálás vagyok a kommentekért és a megtekintésekért is! Itt az új rész, jó étvágyat hozzá! xx
Idegesen járkált előttem, hajába néha néha beletúrva, homlokát ráncolva, arcát dörzsölgetve. Nagyon nem tudta hová tenni a helyzetet. Kellemetlen volt, hogy megtudta, illetve, hogy így tudta meg a drogos ügyleteimet. Végül mikor rászóltam, hogy szédülök, megállt, pontosan előttem.
- Te szédülsz?- háborodott fel.- Én közel egy órája hányingerrel küszködöm!- ripakodott.
- Szóval undorodsz tőlem?- szegeztem neki a kérdést. Egy pillanatra megilletődött, majd rendezte vonásait. Azokat a gyönyörű, izgató vonásokat...
- Közel állok hozzá.- kezdte, majd hangja egy pillanatra megbicsaklott, fejét lehorgasztotta, majd felpillantott, a szemeiben a legmélyebb bánattal.- Mi lett veled, Lou? Te nem ilyen voltál..-
- Ez van, az emberek változnak.- böktem oda hanyagul. Hallottam, ahogy a levegő a torkán akadt. Arca kifürkészhetetlen, érzelmektől mentes volt, majd felkapta a holmiját az éjjeliszekrényről és kiviharzott. Louis Tomlinson, te egy világi marha vagy!
Alig, hogy becsukódott mögötte a bejárati ajtó, szinte már nyílt is ki. Zaklatottabban fékezett le előttem, mint ahogy elhagyta a szobát, szemeiben tisztán láttam a könnyeket. Kezei a pólóm nyakába markoltak, ahogy magához rántott. Őszintén, megijedtem egy pillanatig, majd mikor feltűnt, hogy ajkaimat fixírozza, kicsit megnyugodtam.
- Mondd, mit érzel irántam? Túl sokáig voltam távol? Elmúlt az a különlegesség köztünk, ami évekkel ezelőtt volt? Áruld el, mit érek neked!- suttogta ajkaimra.
- A minden vagy nekem, Harry!- csúszott ki a túlontúl őszinte vallomás. Időt sem hagyva a korrigálásra, ajkaimra tapadt és kétségbeesetten kezdte falni őket. Nem, mintha ellenvetésem lett volna. És nem, mintha nem kapta volna vigyázzba magát rögtön a kis generális a gatyámban.
Lihegve váltunk el egymástól. A lelkemig hatoló smaragdokba bámultam, mikor már éreztem, kínos beszélgetés áll előttünk. Nos, igazam volt.
Órákon át társalogtunk a droghasználatomról. Néhányszor összeszólalkoztunk, de végül jól jöttünk ki az egészből. Harry rádumált a leszokásra, én pedig belementem. Talán így visszakapom őt.
***
Egy hete már a megállapodásunknak, és eddig működőképes. Egy újabb, unalmas és gyűlölt délelőtti műszakban készültem eret vágni, mikor Harry beviharzott. Apró, illedelmes csókkal köszöntött. Ez egy nagyon toleráns hely, szerencsére.
- Képzeld, hatalmas hírem van!- ujjongott. - Ez már végleges! A városban maradok! Napok kérdése és az új szalon nyit is!- mosolya letörölhetetlen volt. Lelkesedése rám is átragadt, megkerültem a pultot, elkaptam csípőjét és magamhoz rántva szenvedélyes csókot váltottunk.
- Ezt meg kéne ünnepelni! Nem gondolod?- haraptam ajkamba. Ügyes csel, Lou!
- Megbeszéltük, hogy akkor lesz csak szex, ha egy hónapig tiszta leszel!- sóhajtotta. Béna vagy, Tomlinson!
- Nem lehetne ezt átfogalmazni? Mit szólnál hozzá, ha mondjuk, gratuláció gyanánt leszopnálak?- vonogattam a szemöldököm, mire felnevetett. Huncut kacagása mindig visszhangot ver a szívemben, mikor hallom, hevesebben dolgozik a kis fickó odabent, a mellkasomban.
- Kecsegtető ajánlat, rosszfiú. De nem vagyok benne biztos, hogy ezt a munkahelyeden kéne megbeszélnünk Earl, meg a haverjai előtt. Most viszont mennem kell, albérlet ügyben találkozom egy nővel.- lehelt finom csókot ajkaimra, majd mielőtt annyit mondhattam volna, hogy mukk, már hűlt helye volt Haroldnak. Egész nap bazsalyogtam a gondolatra, hogy kis idő múlva talán szükségtelenné válhat majd az az albérlet.
Hazafelé sétáltam éppen, mikor befutott egy hívás. Először azt hittem, Harry az, de majdnem elejtettem a telefont, mikor a kijelzőn Niall neve jelent meg. Sikerült felocsúdni a kezdetlegi megdöbbenésből, majd gyorsan fogadtam is a hívást.
A mi kis ír csókánk semmit sem változott, ugyanolyan harsány, élettel teli, mint volt. Tőle egyáltalán nem szokatlan módon, teljesen vulgáris módon, obszcén szavakkal gyönyörűen tűzdelve elmondta, mennyire hiányzunk neki és találkozót kell szerveznünk. Ezzel mondjuk egyet tudtam érteni. Egészen a lakásomig csevegtünk, majd ott le kellett tennem, mikor is a szomszédasszonyom újfent belém kötött. Állítása szerint a hajnali fél 4 nem megfelelő időpont arra, hogy rohangásszak a lakásomban. Szerintem igen. Harry-vel fogócskáztunk. Spontán ötlet volt, ami egy smárolós, tapizós összebújást eredményezett.
Nagy nehezen lekoppintottam a nyanyát és már roboghattam is fel a lakásba, ahol a sejtekből álló, élő-lélegző mintaszobra várt rám a szexnek. Édes mosollyal fogadott, egy kulcscsomót pörgetve hosszú ujján.
- Tehát megvan a lakásod.- mosolyogtam rá keserűen. Nekem teljesen megfelelt ez az állapot is.
- Meg bizony!- lelkesedett. Akár egy kis srác. Mondtam már, hogy mennyire imádom?!
- Még egy lokál, ahol nem közösülünk egy ideig.- tettem hozzá viccesen.
- Az isten áldjon meg, Louis!- tetetett felháborodást. Ne lovagolj már ezen a témán folyton!- vigyorodott el. Felállt a fotelból, az ágyhoz sétált, ahol ültem, majd végigdöntött rajta. Keskeny csípőjét combjaim közé ékelte. A vér rögtön ágyékomba tódult, egy kicsit meg is szédültem.
- Esküszöm, ha kibírod egy hónapig anélkül a szar nélkül, úgy kúrlak meg, ahogy szereted!- motyogta szinte a számba. A csillogó smaragdokat keresve csak egy viharos, sötét tengerre leltem. És mennyire szeretnék én belefulladni abba a vízbe..