1 rész

Sziasztok! Sajnos visszajelzést nem kaptam eddig, de fel nem adom. Hoztam egy részt, hogy ha valaki mégis érdeklődik, legyen mit olvasnia. Ebben már talán van némi izgalom is. Remélem tetszeni fog és néhányan hagytok kommentet is. Jó olvasást! xx

Hogy én mennyire utálom a délelőttös műszakot! Tulajdonképpen, a munkámat is utálom és ha már itt járunk, az egész életemet ki nem állhatom. Betépett szexen és gürcölésen kívül nem áll semmi másból. A meló még el is megy, ha esti műszakban vagyok. Olyankor van alkalmam felszedni egy csinos lányt, vagy fiút, akik majd egy éjszaka erejéig melegen tartják az ágyam. De délelőtt? Csak az életunt, idegesítő, vén alkoholisták.
Ez a nap más volt. A raktárból jöttem ki, mikor megláttam Őt. Egy szikár, izmos testet, háttal ülve a pultnak. Kedvemre valónak tűnt, szívesen megmutattam volna neki a férfi mosdót.
- Hé, Lou! Keverj még egyet nekem!- kiáltott oda Earl, már kaptam is fel a poharat, mire a srác felém fordult. Ahogy belenéztem a tündöklő zöld szempárba, kiesett a kezemből a pohár. Halkan szitkozódtam.
- Lou?- meglepetten kérdezte, miközben a pult alá bukva szedegettem a szilánkokat.
- Tomlinson, baszd meg! Mi lesz azzal a piával?- szólt oda nekem Earl.
- Earl, várj már egyetlen kibaszott pillanatot!- emeltem meg a hangom. Feltakarítottam a rendetlenséget, majd bekevertem Earl italát és kivittem neki. Valami olyasmiről magyarázott nekem, hogy igazam van, egy nyugdíjas ráér várni, mire sokadjára felvilágosítottam, hogy nem nyugdíjas, hanem középkorú és munkanélküli. Természetesen hadakozni kezdett velem, hogy ő bizony nyugdíjas, csak senki nem fizet neki. Említettem már, hogy utálom a délelőtti műszakot?

Nem kerülgethettem sokáig Harry-t, ki kellett szolgálnom. Végig nosztalgikus pillantásokkal jutalmazott. Elmesélte, hogy a főnöke küldte egy fontos ügyben és talán nyitnak itt egy szalont, amit ő fog vezetni. Csoda, hogy meghallottam, amit mond. Végig formás ajkait bámultam. Sokat változott. Szédítően magas lett, izmos, tele tetoválásokkal, göndör haja hosszabb, ujjait fémgyűrűk ölelik. De a szemei és az ajkai ugyanazok. Nem tudtam nem elképzelni, ahogy azok a telt ajkak és hosszú, kecses ujjak engem hajszolnak orgazmusba. Ennek köszönhetően pedig szűk farmerem kellemetlenül feszült rá az ölemre.
- Este is dolgozol?- kérdése rántott ki az erotikus gondolatok közül.
- Nem, este nem dolgozom. Miért?- érdeklődtem nemtörődöm módon. Remélem bevette.
- Arra gondoltam, bulizhatnánk egyet, a régi szép idők tiszteletére.- villantott édes, szégyenlős mosolyt. Vonakodva, de beleegyeztem és mindent megbeszéltünk, amit még kellett, mielőtt távozott volna. Ma este szét kell szaggatnom rajta a bokszerét, különben megőrülök!

Leszállt az éj, a város pedig feléledt. Mindenhol fiatalokat láttam, miközben a bár felé közeledtem. Alig vártam, hogy megpillantsam a vágyott fürtös fejet. Sokadjára pillantottam az órámra, mikor jelenlétet éreztem a hátam mögött.
- Keresel valakit?- súgta fülembe mély, rekedtem hangján. A pubertás folyamat vége csodákat tett vele. Még izgatóbb, mint eddig valaha.
Válaszomat meg sem várva biccentett az ajtó felé. Bent a kabátunkat a pult mögé rakattuk, majd le is ültünk, hogy némi alkoholt tápláljunk magunkba. Mikor már vidámra ittuk magunkat, fennhangon meséltem a munkatársamnak, Harry micsoda remek fickó és mennyire hiányoltam őt az életemből. Egyszer csak az említett felpattant, gyorsabban, mint felfoghattam volna az alkoholmámoron keresztül.
- Gyere, táncoljunk!- hajolt közel hozzám. Szerencsére vissza tudtam fogni részeg agyamat, és nem használtam ki a közelségét arra, hogy megcsókoljam. Elfogadtam a felém nyújtott kezét és a tömeg közepébe követtem. Ott elkapta a csípőmet egy részeges vigyor mellett, majd maga felé édesgetett. Mellkasunk egymásnak préselődött. Egyik keze felcsúszott a hátamon keresztül a hajamig. Belemarkolt hosszú tincseimbe, hátrahúzva a fejem. Úgy nézett rám, akár egy ragadozó, aki pillanatokon belül felfal, közben csípőjét ütemre kezdte ringatni. Nem volt megállj, kezeim keményen formás fenekébe markoltak, mire ő a nyakamba nyögött. Magam felé húztam, ágyékaink egymásnak feszültek. Ekkor pedig csoda történt! Hatalmas kezei közé kapta arcomat, hideg fém gyűri bizsergették a bőrömet, ajkai pedig tökéletesen simultak az enyéimhez. Először fel kellett eszmélnem, majd amint visszacsókoltam, vad, tüzes csókcsatává nőtte ki magát a kezdetleges, bátortalan próbálkozás. Miután lihegve elváltunk egymástól, megfordított, ágyékát fenekemnek szorította és táncolni kezdtünk. Kimelegedve, félig józanon estünk rá a pultra, hogy kérjünk még jó néhány italt. Ez lehetett az a végzetes lépés, ami miatt olyanná vált az emlékezetem, mint egy molyrágta pamutrongy. Vannak pillanatképek arról, hogy a tánctéren, nadrágon keresztül szorítja a farkamat, a férfimosdóban faljuk egymást, majd egy taxiban suttogunk egymásnak mocskos dolgokat, végül az ágyamban találjuk magunkat, Harry szinte vinnyogva könyörög többért, ahogy belé nyomulok.

Sokadjára is lepörgetem magamban a tegnap estét, de a foltokat nem tudom kitölteni. Harry édesen felhúzza az orrát, majd pislogva kinyitja smaragd szemeit. Felnéz rám és halványan elmosolyodik.
- Lefeküdtünk, ugye?- érdeklődik semleges hanggal, de arcán ott bujkál a huncutság.
- Le bizony. És azt hiszem, élvezted is. Legalábbis abból, ahogy önkívületben hörögtél, hogy keményebben, erre tudtam következtetni.- vigyorgok rá. Nem illetődik meg, csak bazsalyog, ezért tovább utánozom őt. A tegnap este kiadott hangjait, a mocskos szavait.
- Ó, fogd be!- nevet fel, majd hosszan megcsókol. Pillanatok alatt maga alá gyűr, majd a matrachoz szegezi testem. Kora reggeli menetre invitál, majd a fiókomba túr, gumit keresve, de valami egészen mást húz elő. Egy kis csomag fű. Bassza meg, bassza meg, bassza meg!

Prologue-Harry

Sziasztok! Igen, újra én, egy új Larry sztorival. Remélem lesztek néhányan, akik bizalmat szavaztok nekem,híremet adjátok a Larry-s barátaitoknak, esetleg feliratkoztok és végigkísértek engem ezen a történeten! A részek rendszerességéről annyit, hogy mivel kollégista vagyok, hetente egyszer megpróbálok majd hozni egy részt, de ezt nem ígérhetem sajnos. A blog kinézetére kitérve: sajnos tőlem ennyi futja, ha esetleg egy kedves olvasóm akad majd, aki ért ehhez, az írjon nekem nyugodtan, ha elvállalná a design kikupálását. Egyenlőre ennyit, lássuk, Harry szemszögéből hogyan kezdődtek a dolgok! xx 

A színpadon állok néhány idegen társaságában. A zsűrik szakértő szemei feszélyeznek. Egyszer már elküldtek, most mégis itt vagyunk. Miért? Semmit sem értek.
Nicole lassan feláll, majd elmondja, mi folyik itt. Folytathatjuk, együtt. Négy másik sráccal kerültem össze. Egyikőjükre emlékszem, az alacsony, hosszú hajúra. Olyan kék szemei vannak, amikkel a mosdó tükrén keresztül is a lelkemig látott. Igazi perzselő, izgató tekintet! Ahogy Nicole kimondta az ítéletünket, egymás felé fordultunk a tengerkék szeművel. Észre sem vettem, már ölbe is kaptam. Úgy szorított magához, mint aki sosem akar elengedni. Abban a percben, mikor vékony, izmos lábai a derekamra zárultak, érezte, hogy a szerelem, amibe estem, mélyebb, mint a Mariana-árok.

***

Megőrültem. A folyosón osonok a szobája felé. Látni akarom, ahogy alszik, csak egy kicsit. Ma egész nap az énektanárral voltam, egyedül. Azt mondta, egy csodát melengetek a torkomban, és ő eléri, hogy megmutathassam, így hát rengeteget gyakoroltunk. Az ajtója előtt állok meg. Résnyire nyitva van, fény szűrődik ki. Bekukucskálok, és amit látok, zavarba ejt, pedig én ritkán illetődök meg. Az ágyában fekszik, felette a kislámpa világítja a testét. Vékony lepedő csavarodott a dereka köré. Jobb keze alatta, serényen mozogva izgatja magát. Halkan sóhajtozik, majd egy név csúszik ki a száján. Az én nevem! Rászorít magára, majd mantraként ismételgeti a nevem. Ahogy formálja betűimet, az őrületbe kerget! Mikor érzem, hogy ez túl sok nekem, halkan visszatérek szobám sötétébe. Hideg zuhanyra van szükségem, hogy lehűtsem tűzforró véremet.

***

Kiestünk! A fináléból hullottunk ki. Néhány lépésre voltunk a világsikertől, és derékba törtek az álmaink. Szipogni kezdtem, Lou édesen magához vont. Arcom a nyakába temettem. Az illat, ami a bőréből szivárgott, elemi módon nyugtatta az idegeimet. Mikor lenyugodtam, megpaskoltam a karját, köszönet gyanánt a vigaszért. Ahogy a két mély tengerbe pillantottam, éreztem, ez a vég kezdete.

***

Közel két éve, hogy nem találkoztam életem szerelmével. A karrierem az egyetlen, ami vigasztal. Bár szép dolog emberek bőrére alkotni valami maradandó csodát, ettől az én ágyam még hideg éjszakánként. Hiányzik nekem, piszkosul!

Prologue- Louis

Heló mindenkinek! Engedjétek meg, hogy bemutatkozzak. A nevem Louis Tomlinson, 23 vagyok és aktív drogos. Sokan kérdezik, miért teszem tönkre a testemet és az életemet különböző szerekkel, de sosem méltattam válaszra a kérdéseket, nektek viszont elárulom. Az álmaim, az életem egy szempillantás alatt törtek ezer darabra. Alapjáraton nem volt könnyű sorsom. Az apám egy valóságos seggfej, aki felkoppintotta anyámat, majd mikor forrósodott a talaj, továbbállt. Az anyám egy csupa szív nő, de örök álmodozó szerelmes. Ez lehet az oka, hogy négy lánytestvérrel nőttem fel. Ez a szám mára növekedett, ugyanis született egy ikerpárunk is, egy kislány és egy kisfiú. Félreértés ne essék, imádom a testvéreimet, de ennyi gyerek között nehéz érvényesülni. Csak az énekhangom és a focitudásom emelt ki közülük. Az előbbi pedig alapjaiban zúzta össze az életemet. Mikor már eléggé felkészültnek éreztem magam, jelentkeztem az X-Factorba. Egymagamban nem voltam elég jó, így hát fiúbandába rendeztek négy másik sráccal. Kaptunk egy hetet, hogy megismerjük egymást, majd színt kellett vallanunk a tehetségünkről. Minden sínen volt. A srácok jó fejek voltak, nagyon hamar szoros barátságok szövődtek köztünk. Sokáig megállíthatatlannak tűntünk, majd a szekerünk megállt. Igazából a helyesebb kifejezés az, hogy elnyelte a föld. Nem lett belőlünk senki, és szépen lassan megfeledkeztünk egymásról. Néha napján még becsúszik egy-egy telefon, vagy üzenet, de közel két éve nem volt együtt a csapat, a többiek hazaköltöztek, én Londonban maradtam, így pedig többé már semmi sem ugyanolyan. És csak, hogy ennek a csodás szarkupacnak, amit az életemnek hívok, a tetejére tehessem a koronát, idő közben rá kellett jönnöm, hogy nem kifejezetten a lányok vonzanak, vagy nem csak a lányok. Aki miatt erre pedig rá kellett döbbennem, az nem más volt, mint egykori bandatársam és legjobb barátom, Harry Styles. Ő viszont, ahogy én érzékelni tudtam, annyira biztosan hetero, mint hogy én most itt vagyok. Én ennek a kiábrándító ténynek tudatában is képes voltam belé szeretni. Érdekel, hogy mit reagált? Elmondjam? Hát megteszem. Semmit. Ugyanis fogalma sincs az egészről. Arról, hogy vonzanak a férfiak és hogy pont ő az a férfi, aki elemi szinten vonz magához. És ha mégis tudná, sem tudna vele mit kezdeni. Ő jelenleg feltörekvő tetoválóművész. Én meg egy lecsúszóban lévő drogos, aki egy bárban való igázással keresi meg a kenyérre -és kábszerrevalót-. Így telnek hát Louis Tomlinson, a majdnem világhírűvé vált énekes mindennapjai.