Prologue-Harry

Sziasztok! Igen, újra én, egy új Larry sztorival. Remélem lesztek néhányan, akik bizalmat szavaztok nekem,híremet adjátok a Larry-s barátaitoknak, esetleg feliratkoztok és végigkísértek engem ezen a történeten! A részek rendszerességéről annyit, hogy mivel kollégista vagyok, hetente egyszer megpróbálok majd hozni egy részt, de ezt nem ígérhetem sajnos. A blog kinézetére kitérve: sajnos tőlem ennyi futja, ha esetleg egy kedves olvasóm akad majd, aki ért ehhez, az írjon nekem nyugodtan, ha elvállalná a design kikupálását. Egyenlőre ennyit, lássuk, Harry szemszögéből hogyan kezdődtek a dolgok! xx 

A színpadon állok néhány idegen társaságában. A zsűrik szakértő szemei feszélyeznek. Egyszer már elküldtek, most mégis itt vagyunk. Miért? Semmit sem értek.
Nicole lassan feláll, majd elmondja, mi folyik itt. Folytathatjuk, együtt. Négy másik sráccal kerültem össze. Egyikőjükre emlékszem, az alacsony, hosszú hajúra. Olyan kék szemei vannak, amikkel a mosdó tükrén keresztül is a lelkemig látott. Igazi perzselő, izgató tekintet! Ahogy Nicole kimondta az ítéletünket, egymás felé fordultunk a tengerkék szeművel. Észre sem vettem, már ölbe is kaptam. Úgy szorított magához, mint aki sosem akar elengedni. Abban a percben, mikor vékony, izmos lábai a derekamra zárultak, érezte, hogy a szerelem, amibe estem, mélyebb, mint a Mariana-árok.

***

Megőrültem. A folyosón osonok a szobája felé. Látni akarom, ahogy alszik, csak egy kicsit. Ma egész nap az énektanárral voltam, egyedül. Azt mondta, egy csodát melengetek a torkomban, és ő eléri, hogy megmutathassam, így hát rengeteget gyakoroltunk. Az ajtója előtt állok meg. Résnyire nyitva van, fény szűrődik ki. Bekukucskálok, és amit látok, zavarba ejt, pedig én ritkán illetődök meg. Az ágyában fekszik, felette a kislámpa világítja a testét. Vékony lepedő csavarodott a dereka köré. Jobb keze alatta, serényen mozogva izgatja magát. Halkan sóhajtozik, majd egy név csúszik ki a száján. Az én nevem! Rászorít magára, majd mantraként ismételgeti a nevem. Ahogy formálja betűimet, az őrületbe kerget! Mikor érzem, hogy ez túl sok nekem, halkan visszatérek szobám sötétébe. Hideg zuhanyra van szükségem, hogy lehűtsem tűzforró véremet.

***

Kiestünk! A fináléból hullottunk ki. Néhány lépésre voltunk a világsikertől, és derékba törtek az álmaink. Szipogni kezdtem, Lou édesen magához vont. Arcom a nyakába temettem. Az illat, ami a bőréből szivárgott, elemi módon nyugtatta az idegeimet. Mikor lenyugodtam, megpaskoltam a karját, köszönet gyanánt a vigaszért. Ahogy a két mély tengerbe pillantottam, éreztem, ez a vég kezdete.

***

Közel két éve, hogy nem találkoztam életem szerelmével. A karrierem az egyetlen, ami vigasztal. Bár szép dolog emberek bőrére alkotni valami maradandó csodát, ettől az én ágyam még hideg éjszakánként. Hiányzik nekem, piszkosul!